Krisztusban kedves testvérek!
Beléptünk a 2020-as naptári évbe. Idén lesz 75 éve, hogy végetért az emberiség legpusztítóbb háborúja, ami hazánk felszabadultását is jelentette. Tudjuk azt is, hogy ezek után milyen keservesen hosszú időn keresztülvolt a szabadság korlátozva, valamint milyen hálátlan mégis örömteli feladat volt Egyházunk romokból való felépítése 1989 novembere után. Ezekre a fontos mozzanatokra emlékezünk majd az új évben, mikor a Szent Vitus székesegyházban Szent Adalbert ünnepén hálát adunk Egyházunk megújulásáért és - reményeim szerint - libicei szülőhelyén is. Felidézzük a harminc évvel ezelőtti napokat, mikor hosszadalmas és fájdalmas űrt betöltve megújították a püspöki konferenciát, engedélyezték a nagyobb szerzetesi elöljárók konferenciáját, ahol a férfi és női rendek és kongregációk is képviseltették magukat, valamint a történelmi pillanat örömét, mikor a katolikus egyház egyik legnagyobb pápája, Szent II. János Pál belépett katedrálisunkba:
„Ebben a katedrálisban találkozom veletek, amely nem csak ennek a városnak és püspökségnek lelki szíve, de bizonyos értelemben az egész országé. Nemzedékeken át épült szentjeitek sírjai fölött, így élő jelképévé vált Egyházunknak a cseh történelemben betöltött szerepének, egy olyan történelemének, amely veletek folytatódik. Felszabadultatok a rabság igája alól, és történelmetek egy új fejezete elején álltok. Ehhez a megújuláshoz tartozik az is, hogy elmélkedjetek és értékeljétek annak a gyümölcsét, amin keresztülmentetek…Most az Egyházatok új, szabad életének templomát építitek, nem pusztán visszatértek ahhoz, ami szabadságotok elvétele előtt volt. Építsétek bele mindazt, amit az üldöztetés során megtanultatok…”
Utólagos engedelmükkel megismételtem volt pápánk szavait, hisz akár a mostani helyzetre is mondhatta volna, ismét mintha új fejezet előtt állnánk. Az Egyházi anyagi és természeti javakkal történő részleges kárpótlása - amely harminc éven kersztül fog mevalósulni - , újabb kihívások elé állít minket, amelyekre nem készültünk, nem készülhettünk fel. A gazdasági önállóságot három pillérre építettük: az erdőgazdálkodásra, az ingatlanokra és a kereskedelmi szálláshely szolgáltatásokra. Talán nem is tudják, hogy az erdeinket megtámadó szúinvázió húsz év alatt akár két milliárd koronás kárt is okozhat. Ezen felül nem csak az erdőberuházásainkállnak, hanem azok is, amelyekre részben szálláshelygazdálkodásunk épül. Önök közül néhányan nagyon helyesen rámutattak ezekre a problémákra. Az óév novemberében éppen emiatt rendeztünk egy széleskörű megbeszélésta plébániák képviselőinek bevonásával, és hasonló megbeszélést tervezünk idén is. Szívesen fogadtuk a kritikákat és a segítséget nyújtó kezeket. Csapatunk a gazdasági tanáccsal karöltve serényen dolgozik a megújult koncepciónkon, amelyben azt is érzékeltetnünk kell, hogy a püspökség gazdasági életében az új adminisztráció és a megújult finanszírozás gazdasági téren hatalmas változást jelent – a helyi Egyházak szintjén is. Félreértés ne essék, nem csődről van szó, hanem a megfelelő egyensúly kereséséről.
Ki szeretném emelni, hogy legnagyobb kincsünk nem veszett el: Önök, kedves testvérek, és a keresztény családok. Ehhez el kell mélyítenünk hitünk ismeretét, nem csak az óvodákban és az iskolákban hittanórákon ülő gyermekeknél, hanem a felnőtteknél is. Itt is el kell érnünk egy egyensúlyt, mégpedig a világi és lelki tanok közt. Erre hivatottak szolgálni a plébániai közösségi központok, a lelkigyakorlatos házak, és az egyre jobban éledező zarándokközpontok is - mint például a Stará Boleslav-i, ahol a felújított bazilikában újévi éjféli szentmisét mutattam be az egyházmegye valamennyi hívőjéért.
Ősszel találkozunk az európai püspöki konferenciák vezetőivel, akikkel együtt ünnepeljük Szent Vencel emlékét és Csehország önállósodását. Közös megemlékezésünk előtt, szeptemberben kerül sor a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra Budapesten, ahol reményeink szerint Ferenc pápával is találkozhatunk. Eme találkozó nem csak a magyar egyház számára bír fontossággal, hanem mi is, akik a Szent Adalbert védnöksége alatt álló területeken élünk szeretnénk hozzájárulni egy ilyen jeles esemény sikeréhez, megadva minden szükséges és rendelkezésünkre álló segítséget. Idén kezdjük meg a felkészülést a Szent Ludmilla vértanúságának 1100. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésre is, melyre 2021 őszén kerül majd sor.
Pásztorlevelem végén szeretném megköszönni mindnyájuknak, Isten egész népének, hogy áldozatos munkájukkal, imáikkal és szolgálatukkal segítik az Egyház munkáját.
Fogadjátok Dominik Duka bíboros, prágai érsek, valamint Zdenek, Václav és Karel püspökök közös áldását a 2020-as esztendőre!