November 4-én, rövid betegség után elhunyt Dominik Duka OP bíboros, nyugalmazott prágai érsek, Csehország prímása, aki következetesen és szeretettel állt a magyar közösség mellett. Rövid, ám súlyos betegsége hetekig tartó küzdelemmel járt: több műtéten is átesett. Október 30-án rövid időre hazaengedték, de november 1-jén vissza kellett térnie a Központi Katonai Kórházba, ahol az Úr magához szólította.Távozása nemcsak a cseh egyházat, hanem a közép-európai kereszténységet és a csehországi magyar közösséget is nagy veszteséggel sújtja. Tíz éven át munkatársa lehettem: tanúja voltam hitének, emberségének és rendíthetetlen szolgálatának.
Dominik Duka bíboros élete a hit, az Egyház és hazája szolgálata köré rendeződött. A domonkos rend tagjaként, majd püspökként és érsekként egyszerre volt tanító és pásztor: szilárd hittel, józan ésszel és derűs határozottsággal bátorított; a szabadság és felelősség nyelvén szólt, és a közéletben is megőrizte a keresztény remény tekintetét. Pályáját meghatározta Szent Adalbert tisztelete – azt a misszionárius püspököt tekintette példaképének, akiről a hagyomány tudni véli, hogy Szent István királyt megkeresztelte. Különös tisztelettel adózott Mindszenty József bíborosnak és gróf Esterházy Jánosnak.
Szíve rendkívül közel állt a magyarokhoz. 2016-ban, az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóján Prágában kezdeményezésére gyászmisében emlékeztünk meg Mindszenty bíborosról. Támogatta Esterházy János rehabilitációját; kiállását idén márciusban Budapesten Esterházy-díjjal ismerték el. A barátság azonban nem állt meg a jelképes gesztusoknál: többek között neki köszönhetjük, hogy 2016. július 1-jétől ismét van magyar lelkipásztor Prágában, és hogy 2017 decemberétől a Belvárosi Szent Henrik és Szent Kunigunda templomban működik a Magyar Katolikus Személyi Plébánia. A magyar nyelvű liturgia és pasztoráció lehetősége sokak számára jelentette a hazatalálás örömét – az Egyház anyanyelvi otthonát egy idegen városban.
Munkásságát Magyarország is nagyra értékelte: 2018-ban Budapesten Áder János köztársasági elnöktől vehette át a Magyar Érdemrend Középkeresztje Csillaggal kitüntetést. Ez az elismerés túlmutatott az egyéni érdemeken: a hidat díjazta, amelyet évtizedeken át épített magyar és cseh hívők, közösségek, kultúrák között. Duka bíboros tudta, hogy a hit nem menedék, hanem küldetés; nem visszahúzódás, hanem odafordulás. Megszólította a kételkedőt, erősítette a fáradtat, oltalmazta a gyöngét, és a közéletben is a párbeszéd és a józan jóakarat útját kereste.
Élettörténete a XX. század kelet-közép-európai sorsának tükre. Jaroslav Duka 1943-ban született Hradec Královéban. 1970-ben pappá szentelték, 1975-ben az állam megvonta tőle az engedélyt; tizenöt évig fémmunkásként dolgozott. Illegális pasztorációja miatt 1981–82-ben börtönbe került, cellatársa Václav Havel volt. A rendszerváltozás után 1998-ban Hradec Králové püspöke lett, 2010-ben prágai érsek, 2012-ben bíboros. 2022-ben nyugalomba vonult. Nem felejtette el, mit jelent az Egyházért szenvedni; de nem engedte, hogy a múlt keserűsége megfossza a jövő reményétől.
Humorral átszőtt bölcsessége, kiegyensúlyozott tekintete, figyelmes, mégis határozott stílusa sokaknak jelentett biztos pontot. Számomra példát adott arra, hogyan lehet egyszerre hűséges az Egyházhoz és nyitott az emberhez. Tudta: a hit nem bezár, hanem ajtót nyit; nem elválaszt, hanem hidat épít. A gyász csendjében állva, a hála szavával búcsúzunk: hálát adunk a pásztorért, aki életével hirdette az Evangéliumot; a főpapért, aki a szolgálat útját választotta a hatalom csábítása helyett; a barátért, aki a magyar közösség mellett állt örömben és bajban.
Temetése 2025. november 15-én, szombaton 11:00 órakor lesz a székesegyházban.
Emlékét imádsággal őrizzük: „Adj, Urunk, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki.”
Balga Zoltán, plébános