Kedves Testvéreim!

Amint már tudjátok, a Szentatya utódommá nevezte ki a litoměřicei püspököt, Mons. Stanislav Přibyl atyát, akinek április 25-én adom át hivatalomat. Örülök kinevezésének, és kívánom nektek, hogy vele együtt élő közösséget alkossatok a helyi egyházban. Őszintén köszönöm mindazoknak, akik ebben velem együtt fáradoztak.

Szerdán beléptünk a nagyböjti időszakba, és hallottuk az alapvető felszólítást: Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban. Nem csupán arról van szó, hogy hamut hintünk a fejünkre a megalázkodás és az életünk megváltoztatására való készség jeléül. Komoly elgondolkodásra vagyunk hívva. A lelkiismeret-vizsgálat során nem elég csak azt figyelnünk, megharagudtunk-e valakire vagy elmulasztottunk-e egy imát, hanem azt is meg kell kérdeznünk: miként gazdálkodunk Isten ajándékaival. Gyönyörű országot kaptunk, amelyet azonban veszélyeztet a mi magatartásunk. Hogyan járulhatok hozzá személy szerint a teremtett világ védelméhez? Az élet ajándékát és a családi nevelést is megkaptam. Mit kellene tennem azért, hogy nemzetünk ne haljon ki, és hogy a következő nemzedékek felfedezzék a család szépségét, valamint egészséges vágy ébredjen bennük a gyermekek iránt? A hit kegyelmét azért kaptuk, hogy aszerint éljünk, és mint értékes kincset tovább is adjuk. Mit tehettem volna azért, hogy a hívők száma gyarapodjon?

Fontos, hogy az evangéliumokon keresztül Jézusra tekintsünk, és újra rátaláljunk gondolkodásmódjának és cselekvésének szépségére. Ébresszük fel magunkban a vágyat, hogy kövessük és hasonlóvá váljunk hozzá. Értelmesen mérjük fel helyzetünket, és vonjunk le gyakorlati következtetéseket. Gondoljuk át a szükséges lépéseket, és határozzuk el, hogy meg is valósítjuk őket. Nem csupán személyes magatartásról van szó. Családjaink, az Egyház és a társadalom részei vagyunk. Ezért szélesebb felelősségünkben való részesedésünket is vizsgálnunk kell. És nemcsak a cselekedetekről, hanem a nézetekről és azok következményeiről is szó van. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket” – mondja az Úr Jézus. Az aratáskor derül ki, hogy a múltban helyes elgondolás és jó munka történt-e. A jelen helyzet szemlélése kérdéseket ébreszt az okokat illetően. A jövő tervei pedig helyes, cél felé vezető lépéseket kívánnak.

Ha körülnézünk, sok okot látunk a hálaadásra. Bár ezt néha nem vesszük észre, életünk színvonala és jóléte soha nem látott magasságban van a történelemben. Sok okunk van a hálaadásra és az örömre. Ezért kötelességünk segíteni a szegényebbeket, és felelősséget vállalni a jövőért. A mai siker nem csupán a mi érdemünk, hanem elsősorban Isten ajándéka, valamint azok munkájának gyümölcse, akik előttünk jártak, és akiknek munkájára építhettünk, illetve akik segítettek nekünk.

Ha igazak akarunk lenni, a sötét oldalakat is látnunk kell. Ha bölcsek akarunk lenni, tanulnunk kell a hibákból. A problémák politizálása nélkül el kell ismernünk, hogy nem bánunk kellő tisztelettel a természettel. A változás nem csupán technológiai átalakulást jelent, hanem mértékletes egyszerűséget is. Nem elég a szén elégetését korlátozni, ha közben sokkal jobban szennyezzük a környezetet azzal, hogy árut szállítunk a világ egyik végéről a másikra, ha természetesnek tartjuk, hogy évente többször repülünk nyaralni, vagy ha az energiaszükségletet a hálózatoktól és a mesterséges intelligenciától való függésünk növelésével fokozzuk. Nem korlátozó törvényekért szólok, hanem a szív bölcsességéért, amely önként vállalt mértékletességben mutatkozik meg. Ez lehet a nagyböjti lemondás gyakorlati kifejezése.

A statisztikák azt mutatják, hogy hazánkban csökken a hívők száma, és nemzetként is fogyunk. Ennek súlyos következményei lesznek a következő nemzedékekre nézve. Ráadásul adósságban élünk, és ezzel terheljük őket. A gazdasági adósságok mellett jó neveléssel és jó példával is tartozunk nekik. A cseh gyermekek többsége nem ismer rendezett családot, amelyben az apa és az anya követésre méltó példát mutatna, és kapcsolatuk példaadó lenne. Sokan nem akarnak házasságot kötni és gyermeket vállalni, mert nem szeretnének úgy járni, mint szüleik. Hiányzik bennük a boldog család alapvető képe és a másokért élő szeretet utáni vágy, valamint a gyermekek iránti vágy, akik a jövő alapjai. Ezek a kemény szavak természetesen nem mindenkire vonatkoznak. De ha Isten előtt igazak akarunk lenni, nemcsak a bűnök beismerésével és bűnbánattal kell válaszolnunk, hanem a jóvátétel szándékával is. Nincs jogunk senkit elítélni, de kötelességünk segíteni nemcsak imával és jó példával, hanem a közgondolkodás és az élet kultúrájának megújításához is hozzájárulni, beleértve azokat a törvényi szabályozásokat, amelyek támogatják a gyermekes családokat. Őszintén köszönöm minden családnak, hogy elfogadják és nevelik gyermekeiket, különösen azoknak, akik bátran leküzdik a különféle akadályokat, és jól nevelt gyermekeket adnak a nemzetnek és az Egyháznak.

Főegyházmegyénkben már a tavalyi évben a gyermekek hitbeli nevelésére, a jegyesek házasságra való felkészítésére és a házaspárok kísérésére összpontosítottunk. Igyekeztünk elsajátítani a szinodális munkamódszert is. Örülök a kedvező visszhangnak, de látom, hogy ezen az úton tovább kell haladnunk. Ezért az idei pasztorális programban is megtartottuk ugyanazt a témát, amelyet kibővítettünk a plébániák közötti együttműködéssel és az újonnan megkereszteltek gondozásával. Jó lenne, ha minél többen bekapcsolódnának a közös munkába. Ezért arra hívlak benneteket, hogy nagyböjti törekvésetek vezessen el a gyermekekkel végzett munka aktív támogatásához, hiszen ők figyelmünk, örömünk és reményünk középpontjában állnak. Életkortól függetlenül keressük azokat az utakat, amelyekkel támogathatjuk a gyermekeket, nevelésüket, hitoktatásukat és az Egyház közösségébe való bekapcsolódásukat. A gyermekek szolgálatába vonjuk be a fiatalokat is, akik hozzájuk a legközelebb állnak. Ez számukra is fontos tapasztalat lesz saját érésük és további életük szempontjából.

A Szentírásban ma azt hallottuk, hogy ha a bűn által a halál uralkodni kezdett a világon, még inkább uralkodni fognak az új élet erejében Jézus Krisztus által azok, akik bőségesen részesülnek a kegyelemben és a megigazulás ajándékában.

Testvéreim, nagy meghívást kaptunk, hogy részt vegyünk Isten művében, amely ugyan fáradságot kíván, de reményt hoz, és az Isten művében való együttműködés által felemeli emberi méltóságunkat. A megvalósítás útjait ne csak egyénileg, hanem családjainkban és közösségeinkben, szinodális módon keressük. Köszönöm mindazoknak, akik elfogadják ezt a meghívást, és szívből áldom mindnyájatokat.

Jan Graubner, a főegyházmegye apostoli kormányzója