Elkezdődött a nyári vakációk ideje. Ilyenkor mindenki nyugalomra, pihenésre vágyik. Adjunk lehetőséget magunknak, hogy Isten közelébén, elcsendesedve az Ő nagyságát szemlélve egyre inkább közelebb kerüljónk Hozzá, és helyet készítsünk Számára az életünkben.

Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa legújabb, La Force du scilence – Contre le dictature du bruit (A csend ereje: A zaj diktatúrája ellen) c. könyvében a csend erejét méltátja. „Isten első nyelve a csend” - vallja az afrikai szármázású bíboros. Ezt a titokzatos nyelvet, a csend nyelvét vagyunk hivatottak mi is felfedezni zajos világunkban. Megtanulni beszélni a csend nyelvét, otthon a családban, a munkahelyen, barátok közt, de még a nyári vakáció során is. A csend nyelvét beszélni! A nyár arra hív bennünket, hogy merjünk belépni a csendbe, találjuk meg Istent, hiszen Nélküle illúziókban élünk csupán, csak Ő tudja megelégedéssel megtölteni szívünket.

Korunk nagy problémáira számos kutatócsoport, a politikai-gazdasági nagyhatalmak, vagy akár különböző önkéntes csoportok is nagy erővel keresik a megoldást, próbálnak azokon valamilyen módon enyhíteni, de mindhiába… A probléma lényegét valahol mélyebben kell keresni! Felszínessé vált világunkban, ahol a “rikácsoló” média, a pénz és a hatalom “ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el” (1Pt 5,8), sokan elfordulnak istentől, úgy élnek, mintha nem is létezne, önmagukba fordulnak, sokszor egoista módjára csupán önmaguknak élnek, az önmegvalósítás végeláthatatlan labirintusában botorkálnak, így nem jut idő az elcsendesedésre, magára a Csendre. Ebben áll a probléma lényege. Az Istennel való találkozás, a csendben való egyesülés képes értelmet adni létünknek, mindennapjainknak.

Isten a csend szerelmese. A csenden keresztül szól hozzánk, és a csenden keresztül hallhatjuk meg szavát. Isten csendje nem alibizmus, nem kínos hallgatás. Isten csendje az ember szívébe kiált. Isten sokszor velünk szenved, részt vesz szenvedésünkben, csendesünk velünk van akkor is, amikor nagyon fáj, amikor úgy érezzük, magunkra maradtunk és minden ellenünk fordult. Ady Endre Az Úr érkezése c. versében ezt így fejezei ki: “Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten. / Nem harsonával, / Hanem jött néma, igaz öleléssel, / Nem jött szép, tüzes nappalon / De háborus éjjel. / És megvakultak / Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, / De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom.”. Isten a csenden keresztül lép be az ember életébe, és ott felejthetetlen nyomokat hagy, melyekből egy életen át kell tudni táplálkozni.

A nyár folyamán tanuljunk meg csendben lenni, hiszen a csend Istenhez emel, munka vagy akár pihenés közben. Így életünk minden pillanata Istennel való nagy találkozás lehet számunkra.

Zoltán atya