Az emlékülésen ünnepi beszédében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kiemelte, Esterházy János megerősít minket kereszténységünkben, magyarságunkban, közép-európai sorsközösségünkben.

A Rákóczi Szövetség idén Erdő Péter bíboros-prímásnak adományozta az Esterházy-díjat – mindazért, amit a kereszténységért tett és tesz, különös tekintettel is a magyarság és Európa lelki megújulását szolgáló budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megrendezéséért.

A laudatiot Orosch János nagyszombati érsek mondta. A bíborost méltatva kiemelte, Erdő Péter püspöki tehetségét jelzi, hogy fiatal kora ellenére tíz évig vezette a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát, és ugyancsak tíz évig állt az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) élén.

Hivatalos vatikáni életrajza szerint a bíboros 25 könyv és csaknem 250 tudományos cikk szerzője. Erdő Péter sokrétű egyházi és tudományos munkásságának híre messze meghaladja Magyarország határait. Elismertségét jelzi, hogy a Lateráni Pápai Egyetemen bemutatott, 25 év válogatott tanulmányait tartalmazó kötetének megjelenését a világ legjobb jogászainak dicséretszimfóniája fogadta – fogalmazott Orosch János.

Erdő Péter az elismerést megköszönve kiemelte, Esterházy János alakja ma is elgondolkodtató. Életútja bizonyítja, hogy a keresztény értékek képviselete a közéletben minden korban lehetséges, de csak, „ha készek vagyunk” akár a vértanúságot is vállalni. A bíboros emlékeztetett arra is, hogy a II. Vatikáni Zsinat több dokumentuma szól a hívők küldetéséről.

A zsinat a hívek feladatául jelöli meg, hogy az evilági dolgok rendjét, így a politikát, a gazdaságot, a művészetek és a tudomány világát is az evangélium szerint alakítsák. A II. Vatikáni Zsinat mintha biztatná a katolikusokat, hogy törekedjenek magas közéleti tisztségek betöltésére, és e pozíciókban is az evangélium értékeinek képviseletére. Ebből látszik, hogy a zsinaton kevés kommunista országból érkező püspök vehetett részt annak idején – jegyezte meg Erdő Péter. – Hiszen akár a római birodalom, akár a kommunizmus keresztényüldözéseinek korában a hívő embereknek esélyük sem volt az államot kormányozni. A feladatuk az volt, hogy helytálljanak és tanúságot tegyenek hitükről.

Az országok ma sem egyformák, és ma is van, ahol eleve hittagadást kíván a részvétel a közéletben, míg máshol ugyan nem kívánják a hit megtagadását, de úgy működnek a szisztémák, hogy abban nem vehet részt az, aki nem akar a strukturális bűnök elkövetőjévé válni. Az adott helyen, az adott lehetőségek között kell tehát az egy és közös krisztusi küldetést teljesíteni. Ez a mi dolgunk. Esterházy János példája pedig megmutatja, hogy ez olykor csak a vértanúság vállalásával sikerülhet – fogalmazott a főpásztor.

Esterházy-díjban részesült Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke is.

Molnár Imre történész laudációjában elmondta: Martényi Árpád 1998-ban kapcsolódott be az Esterházy János Emlékbizottság munkájába, 2008-tól ő a testület elnöke. Nagyrészt neki köszönhető, hogy noha mindmáig elmaradt Esterházy János politikai rehabilitációja, társadalmi rehabilitációja a visegrádi országok egész területére kiterjedően folyik.

Martényi Árpád az elismerést megköszönve felidézte: bizottsági munkájához családi indíttatása is volt, hiszen édesapja Esterházy János munkatársa volt, és mint sokan mások, ő is a felvidéki politikusnak köszönhette szabadulását, miután bebörtönözték az eperjesi fiatalok körében végzett munkájáért. Az elnök köszönetet mondott az emlékbizottság több tagjának és azoknak az idősebb kollégáknak is, akik tanították és kiválasztották a bizottságban végzett feladatra.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; MTI

Fotó: MTI/Máthé Zoltán; Rákóczi Szövetség

Magyar Kurír