Hírek

Isten Szolgája Esterházy János születésének 120. évfordulója és végső nyugalomra helyezésének 4. évfordulója alkalmából zarándoknapot tartottak az Alsóbodokon, mely a szentéletű politikus születésének jubileuma alkalmából meghirdetett Esterházy-emlékév központi rendezvénye volt. Az ünnepi szentmisét Orosch János nagyszombati érsek mutatta be.

Az Esterházy János végső nyughelyénél tartott program vigíliai eseményekkel kezdődött szeptember 17-én, pénteken. Az este folyamán bemutatták a Triptichon című háromrészes Esterházy-filmet.

Szombaton a zarándokok fogadása közben ifj. Csámpai Ottó, az Esterházy János Zarándokközpont vezetője értékelte az intézmény elmúlt évének történéseit; az értékeléshez csatlakozott Molnár Imre történész, Esterházy János életrajzkutatója is.

Ezt követően a tanúságtételekre került sor. 
A tanúságtételekről bővebben ITT olvashatnak.

Délben a résztvevők elénekelték az Úrangyala imádságot Földessy László vezetésével, az Esterházy-harangok zúgásának kíséretében.

Ezután Csókay András sebészprofesszor Jézussal a sátán ellen – Orvosmissziós tapasztalataimcímű előadása követte. A professzor Esterházy János példaértékű életére és küldetésére is rámutatott. Esterházy Jánosban az Úr az egyik legmegrendítőbb titkot ragyogtatta fel, az ellenség szeretetét – fogalmazta meg Csókay András. „Ahova Jézus belép, oda belép a sátán is. A bangladesi missziónál engem is sokszor elfogott a harag, a gyűlölet, amiért méltánytalan dolgok történnek. Nemrégiben nyaggattam egy atyát, hogy mondjon valami használhatót az ellenség szeretetéről, mert Jézus is ezt használta a kereszten” – mondta előadásában Csókay András, aki azt a tanácsot kapta az atyától, hogy akarni kell. A sebészprofesszor azt az üzenetet közvetítette a zarándoknap résztvevői felé, hogy imádkozzanak, forduljanak oda tudatosan a hétköznapi dolgok felé. „Minden bűnünk egy elfordulásból, a célirány eltévesztésből ered. Sokszor ez egy nehéz út.”

Csókay András előadása után a zarándokok bejárták a felújított és kibővített Esterházy-keresztutat, a Hűség keresztútját. Az Esterházy-harangláb árnyékában a híveknek lehetőségük volt szentgyónásra is.

Az alsóbodoki asszonykórus fellépése után az Esterházy János-emlékérem ünnepélyes átadására került sor. Az emlékérmeket Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere és ifj. Csámpai Ottó, a zarándokközpont igazgatója adták át. Emlékérmet kapott Dávid Zsuzsanna, Dariusz Zuk Olszewszki, posztumusz emlékdíjat kapott Karaffa János atya és František Lízna atya.

A kitüntettek méltatása ITT olvasható.

Az emlékérmek átadását követően a Szent Kereszt-felmagasztalása kápolna dombján került sor a zarándoknap ünnepi szentmiséjére, melyet Orosch János nagyszombati érsek celebrált Esterházy János boldoggá avatásáért, magyar és szlovák vértanútársaiért, a közép-európai népek megbékéléséért, a közelmúltban elhunyt Karaffa János, az Esterházy János Zarándokközpont hűséges támogatójának lelki üdvéért.

Az érsek szentbeszédében úgy fogalmazott: „Esterházy János, mint politikus, mint mélyen hívő keresztény, majd később, mint politikai fogoly, rab, fegyenc a hitét mindig hangosan, bátran vallotta meg.” Azt is kiemelte, „magyar politikus volt, a szlovák parlament egyetlen magyar képviselője, aki 1942. május 15-én az ellen az alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt. Ugyanakkor tudta, hitte és bártan vallotta: a kommunisták úgyszintén erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek.”

Esterházy János 1945-ben nyugatra menekülhetett volna, de nem ment. Az önzetlen önfeláldozás példáját adta az egész magyarság és minden jóakaratú ember számára. Egyetlen úgynevezett bűne az volt, hogy a tömeggyilkos nemzetiszocialistákat éppúgy megvetette, mint a népirtó kommunistákat.

Orosch János emlékeztette a jelenlévőket, hogy Esterházy János földi maradványait 2017. szeptember 16-án, itt, az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása-kápolnában helyezték örök nyugalomra.

– A mírovi politikai foglyok börtönéből jövő utolsó üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét fölajánlotta a magyarság felszabadulásáért. Börtöntársai azt mondták róla, hogy fogva tartása idején is rendszeresen, naponta imádkozott és ezt sose rejtette el. Hála a Jóistennek, nagyon jól ismertem olyan szerzeteseket és papokat, akik vele együtt, Mírovban szenvedtek. Ilyen volt például Stephan Kristin lazarista atya, aztán Hutira, a lazaristák későbbi rendfőnöke és persze Lénárd Károly atya, de voltak többen is” – mondta az érsek.

– Amikor mi 18-19 évesek, kispapok voltunk, csodálattal hallgattuk őket, mikor elmondták nekünk az egész történetet, hogy képes volt térdelve a rózsafüzért két-három órán át imádkozni. Sőt! Még azokat a papokat, szerzeteseket is, akik már valóban olyan állapotba kerültek, hogy majdnem elveszették a józan gondolkodásukat: számukra is példát adott, segítséget nyújtva nekik ezekben a nehéz pillanatokban.

Ő, mint laikus, a papokat is támogatta a hitükben, a hitéletben és imában – folytatta Orosch János –, ezek pedig nem csupán üres szavak, vannak olyan élő személyek, akik képesek elmondani a történteket.

Magam is örülök annak, hogy mint lazarista, hogy valamiképpen én is közéjük tartozom. Örülök, hogy a vincés atyák szlovák létükre ennyire tisztelték őt, ezt a magyar politikust, ezt a magyar szentet: Esterházy Jánost – zárta beszédét a pozsony-nagyszombati főegyházmegye érseke.

A zarándoknap a magyar Nemzeti Színház társulata előadásával ért véget.

Forrás: Ma7.skFelvidék.ma 

Fotó: Horváth Szomolai Andrea/ma7; Simon Attila

Magyar Kurír

Gyönyörű nyári napsütésben ünnepelte Ferenc pápa az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárószentmiséjét a Hősök terén, történelmi ökumenikus összefüggésben. Örvendetes és páratlan módon vett részt a szentmisén I. Bertalan konstantinápolyi ökumenikus pátriárka és Hilárion volokalamszki metropolita, a moszkvai patriarkátus külügyi felelőse. A Szentatya homíliájában a Jézust követő tanítványi kapcsolat megújításáról beszélt. 
                

Több száz koncelebráló pap, másfélszázezer hívő szerte a Hősök terén és az Andrássy úton vette körül a Szent Koronát tartó Gábor angyal hatalmas oszlopának tövénél emelt pápai oltárt a vasárnap délelőtt fél 12-kor bemutatott szentmisén. A nagy esemény főszereplője maga a Szentmise, a megváltó Krisztus eucharisztikus Áldozata, a megtört Kenyér-Test és az „értünk ontott drága Vér”. Mindezt a „nagy Szentséget” most Róma püspöke celebrálta, az egész héten át tartó eseménysorozat csúcspontjaként. Olasz nyelvű és magyarul is felolvasott szentbeszédében Ferenc pápa az apostolok hitvallásáról szóló vasárnapi evangéliumot magyarázta.

A csodálattól a követésig kell eljutni

A tanítványok, noha ismerték már Jézust – főként a vele együtt-járás révén – mégis csak a csodálatáig jutottak. Bár kísérték Jézust, valójában még nem követték őt. Ezért kérdi tőlük a Mester: „Ki vagyok én valójában a te számodra?”. A kérdésre nekünk is válaszolni kell, nem csupán a katekizmus pontos válasza alapján, hanem személyes, életünkkel adott válasszal. Mert

ebből a válaszból születik meg a tanítványi kapcsolat megújítása, méghozzá három lépésben, amit mi is megtehetünk, melyek Jézus hirdetése, döntés Jézussal és végül Jézus követése.

Jézus a kereszttel pontosítja Péter vallomását

Jézus kérdésére Péter a többi apostol nevében is pontos választ ad: „Te vagy a Messiás”. Ám a válasza félreérthető, ezért Jézus megtiltja annak közreadását. Mindig fenyeget a veszély, hogy az emberek és nem Isten elképzelése szerinti Messiást hirdetünk. Ezért ettől a pillanattól kezdve Jézus elkezdi felfedni húsvéti identitását, azt, amelyet az Eucharisztiában fedezhetünk fel. Elmagyarázza, hogy küldetésének csúcspontja valóban a feltámadás dicsősége lesz, ehhez azonban át kell mennie a megalázó kereszthalálon. Jézus helyreigazítása megdöbbent minket, mert mi is egy hatalommal rendelkező Messiást szeretnénk, nem pedig egy keresztrefeszített szolgát. Az Eucharisztia azért van előttünk, hogy emlékeztessen bennünket, kicsoda Isten. Ezt nem szavakkal teszi, hanem kézzelfoghatóan, megmutatva, hogy Isten a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet.

A kereszt előtt üdvös küzdelem játszódik le bennünk: döntenünk kell!

Beszéde második pontjában Ferenc pápa a Jézus mellett hozott döntésről szólt. Péter a fájdalom távlata láttán fellázad, megbotránkozik Mestere szavain és igyekszik lebeszélni róla. A kereszt sohasem divatos, így napjainkban sem, de régen sem volt az. Ugyanakkor benső gyógyulást hoz. A kereszt előtt üdvös küzdelem játszódik le bennünk, amint „az Isten szerinti gondolkodás” összeütközik az „emberi gondolkodással”. Az egyik oldalon ott van Isten logikája, amely az alázatos szeretet. Isten útja távol áll minden kényszertől, magamutogatástól és diadalittasságtól, mindig a másik javát keresi, egészen önmaga feláldozásáig. A másik oldalon viszont ott van az „emberi gondolkodás”, a világ logikája, amely ragaszkodik a megbecsüléshez és az előjogokhoz, a kedvező megítélést és a sikert keresi. Itt az számít, ki mennyire fontos és erős, mi vonzza több ember figyelmét és hogy tud előnyt szerezni a többi emberrel szemben.

Jézus szeretne a maga oldalára állítani bennünket  

Pétert elvakítja ez a szemlélet, félrevonja Jézust és szemrehányást tesz neki (vö. 32. vers). Velünk is megeshet, hogy „félretesszük” az Urat, a szívünknek egyik sarkába, de közben vallásosnak és jónak tartjuk magunkat, tovább járjuk a magunk szabta utat és nem engedünk Jézus logikájának. Ő azonban velünk van ebben a belső küzdelemben, mert azt szeretné, ha az apostolokkal együtt az ő oldalára állnánk. Van Isten oldala és az emberek oldala. Nem abban áll a különbség, hogy ki vallásos és ki nem. A lényegi különbség a valódi Isten és az énünk istene között van. Mennyire messze áll Ő, aki csendben uralkodik a kereszten, attól a hamis istentől, akitől elvárjuk, hogy erővel uralkodjon és elhallgattassa ellenségeinket! Jót tesz nekünk, ha szentségimádást végzünk az Eucharisztia előtt, ha szemléljük, milyen törékeny az Isten. Szánjunk időt a szentségimádásra. Engedjük, hogy Jézus, az élő kenyér, kigyógyítson a bezárkózásból, megnyisson az osztozásra, feloldja merevségeinket és magunkba zárkózásunkat, hogy megszabadítson abból a bénító szolgaságból, amikor csak saját képünket védjük, és elvezessen oda, ahova ő akar.

Jézus azt kéri tőlünk, hogy járjunk a nyomában  

Ezzel elértünk a harmadik lépéshez, folytatta a pápa, melyben Jézus azt kéri tőlünk, hogy járjunk a nyomában. „Távozz előlem sátán!” – így téríti észhez Jézus Pétert egy erőteljes, szigorú paranccsal. Ám amikor az Úr megparancsol valamit, valójában ott van ő maga és kegyelmével segít megtenni, amit kér. És Péter elfogadja a kegyelmet és „tesz egy lépést hátra”. A keresztény útja nem a siker ostromlása, hanem éppen azzal veszi kezdetét, hogy hátralépünk egyet, s ez megszabadít attól, hogy a középpontban legyünk, ki tudunk lépni középről. Ekkor ismeri fel Péter, hogy a középpont nem az ő Jézusa, hanem az igazi Jézus. Bár elbotlik még később is, de megbocsátásról megbocsátásra egyre jobban felismeri az Isten arcát. És így eljut a Krisztus iránti terméketlen csodálattól addig, hogy valóban követi Krisztust.

Szent Istvánt és Szent Erzsébet példái nyomán

A valódi Jézus követés azt jelenti, hogy az élet útját azzal a jézusi bizalommal járjuk, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Ugyanazon az úton járunk, mint Mesterünk, aki szolgálni jött és nem azért, hogy neki szolgáljanak (vö. Mk 10,45). Az Eucharisztia indít erre bennünket, hogy érezzük: egy test vagyunk, amelyet megtörnek a többiekért. Kedves testvérek, engedjük, hogy a találkozás Jézussal az Eucharisztiában átalakítson bennünket, ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket, akiket tiszteltek, mint Szent Istvánt és Szent Erzsébetet is. Nyíljunk meg a megfeszített és feltámadt Isten botrányos újdonságára, aki megtört kenyérként életét adja a világért. Akkor örömben fogunk élni és örömet viszünk mindenhová. Ez a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy út végét jelenti, de legyen még inkább egy kiindulópont. Ha Jézus nyomában járunk, ez arra hív bennünket, hogy előre nézzünk, hogy befogadjuk a kegyelem átformáló ajándékát – zárta homíliáját Ferenc pápa.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Dominik Duka bíboros, a Prágai Főegyházmegye érseke az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) hatodik napján tartott katekézist. Fiatalon a kommunista éra alatt kénytelen volt titokban megélni domonkos szerzetességét, közben a Škoda gyárban dolgozott. 1981–82-ben bebörtönözték, rabtársa volt Václav Havel későbbi köztársasági elnök. 

Beszéde elején a bíboros kiemelte, Budapestre nem első alkalommal érkeznek vendégek az eucharisztikus kongresszusra a világ különböző részeiről, majd ismertette a világesemény kialakulásának körülményeit.

1874-ben Avignonban, a pápák egykori híres székhelyén az eucharisztikus kongresszus kezdeményezője egy nő volt: Marie Marthe Emilia Tamisier. Franciaországot 1871-ben szállták meg a poroszok, miközben a baloldaliak és a radikálisok kezére került Párizs. A kommünárok első áldozatai között volt Georges Darboy párizsi érsek, akit idén tavasszal társaival együtt, vértanúságuk 150. évfordulója alkalmából Ferenc pápa boldoggá avatott. Duka bíboros párhuzamot vont Darboy érsek és Mindszenty bíboros bátor magatartása között. Érdekességként említette, hogy 150 évvel ezelőtt a meggyilkolt párizsi érsek laudációját egy Domonkos-rendi szerzetes, Henri Didon mondta el, aki Coubertin báró mellett az olimpiai játékok társalapítója, és a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” jelmondat megalkotója volt. Darboy halála után tíz évvel, 1881-ben az első Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Lille-ben rendezték meg, melyen akkor még csak 350-en vettek rész, az ünnepélyes körmeneten pedig háromezren.

Az Eucharisztia a világ üdvössége. Túlmutat a világunkon, a bolygónkon – fogalmazott a bíboros. 

Ezt az összetartozást adó hitet megélhetjük szűkebb földrajzi környezetünkben is. Szent István a magyarságot Európa keresztény népei közé emelte, de az Árpád-ház más szenteket is adott az Egyháznak, akik itt, a közép-európai térségben rokonságban állnak egymással, így összekötnek minket, legyen az akár Szent Erzsébet vagy Szent Kinga. Az 1938-as világkongresszus himnuszában (ami átdolgozott változatban a mostani esemény himnusza is) gyakran énekelték a hívek: „Forrassz eggyé békességben minden népet és nemzetet!” Akkor félmillió ember imádkozott együtt a világháborús fenyegetés ellen.

A koronavírus-járvány korlátozta az eucharisztián való részvételt, ezért ebben az időszakban sokan azt gondolták, hangsúlyosabb lesz az evangelizáció, a beszédek, előadások és üzenetek, melyeket a média és a közösségi oldalak közvetítenek. Nem kétségbe vonva mindennek jelentőségét, a bíboros a Nemzetközi Teológiai Bizottság megállapítását idézve hangsúlyozta: Az Eucharisztia az a forrás, amelyből az Egyház evangelizáló képessége fakad.

Az eucharisztia egy létmód, mely Krisztusból árad a keresztény emberbe, és annak tanúságtétele során a világba. VI. Pál pápa szavai igazak ebben a korban: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók.” Szent Adalbert, Szent István, Tours-i Szent Márton, Nepomuki Szent János, Szent Szaniszló és Szent II. János Pál ugyanúgy tanúk voltak, mint Mindszenty vagy Wyszyński bíboros.

Fontos, hogy a keresztények ma is tanúi legyenek a világban az igazságnak – folytatta a prágai bíboros. – Egy olyan kort élünk, melyben barbár és intoleráns küzdelem zajlik civilizációnk irányának megváltoztatásáért. Elvetik azokat az alapelveket, melyek az emberi kultúra bölcsőjéből származnak, és rosszindulatú ideológiát állítanak a helyébe. Mi tudjuk, hogy az örök igazság szavai legyőzhetetlenek: Isten minden élet forrása, feltétel nélkül szereti minden teremtményét. Elküldte Fiát, Jézust, aki Mária által lett emberré, eltörörölte a bűneinket, és a Szentlélek által az Egyházban él.

A NEK hálaadás Krisztusnak, aki egyedülálló módon képes arra, hogy életét másokért adja. A kereszt közös emblémánk: a keresztelés szó is ebből ered, és őseink számára a keresztény szó is. A kereszt egy függőleges és egy vízszintes vonal találkozása, egy válaszút, amelyre mindenkinek rá kell lépnie. A kereszt közepén tárt karokkal ott van Jézus, átszúrt szívvel, véresen, töviskoronával, egy pillanatra nem felejtkezik el rólunk: ő a megfeszített igazság. Ő a tanú, aki megggyőzött minket arról, hogy Isten jó, ő a szeretet és az Igazság.

A kereszt alatt is álltak tanúk: Mária, Mária Magdolna és János apostol. Tanúnak kell előbb lennünk ahhoz, hogy szentek legyünk. Isten megadja a lehetőséget, hogy a kereszt alatt álljunk: ez az eucharisztia. Nem puszta rítus, nem emlék, hanem valóság és jelenlét, mint amit az emmauszi tanítványok is megtapasztaltak.

Az átlényegülésről szóló tanításában Duka bíboros idézte Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját: „A teremtett valóság az Oltáriszentségben találja meg a legnagyobb felmagasztalását. (…) Az eucharisztikus átváltozás kezdete annak a végső és nagy átalakulásnak, melyre az egész teremtés rendeltetett.” Ennek végső célja pedig nem más, mint hogy Isten legyen minden mindenben.

A bíboros megemlítette Martin Buber híres gondolatát is: egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban marad azzal az éltető titokkal, amely létrehozta. Európa kultúráit Krisztus hozta létre, hozzá kell visszatalálnunk, és ezt az örökséget át kell adnunk a következő nemzedékeknek. Az Eucharisztia egyháza az, mely képes lesz vonzóvá válni a mai ember számára, mert dinamikussá, élővé teszi azt.

Duka bíboros átadta a szót Balga Zoltán prágai magyar plébánosnak, aki Mindszenty József érdemeiről beszélt, majd hangsúlyozta, hogy meg kell emlékeznünk azokról a testvéreinkről, akik a világon bárhol üldöztetést szenvednek a hitükért.

Az oltárhoz hívta Charles Maung Bót, Mianmar első bíborosát, az Ázsiai Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, akinek Dominik Duka bíboros átnyújtotta a Szent Adalbert-aranymedált, a Cseh Katolikus Egyház legmagasabb szintű kitüntetését, aminek átadását vastaps kísérte. Bo bíboros a kitartásával és bátorságával érdemelte ki a kitüntetést, mellyel a mianmari katonai erőszak ellen fellépett.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Szarka Tamás Kossuth-díjas zenész és zeneszerző Missa Missio című miséjét mutatták be vasárnap este Prágában a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) megnyitásának alkalmával.

A prágai Liszt Intézet szervezésében megvalósult koncert felett Dominik Duka bíboros, prágai érsek vállalt védnökséget, aki meg is jelent a kisoldali Szent Miklós templomban.

Dominik Duka beszédében örömét fejezte ki a Missa Missio prágai bemutatója felett és méltatta a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy mindezek hozzájárulnak a cseh és a magyar nép keresztényi testvériségének a megerősítéséhez. Kiemelte Szent Adalbert egykori prágai püspök szerepét, aki egyes források szerint megkeresztelte, más források szerint megbérmálta Vajkot, a későbbi Szent Istvánt, s aki ma is nagy tiszteletnek örvend mindkét nép körében.

241421800_1933304560162473_661669437129808199_n.jpg

A rendezvény vendége volt Miklósa Erika világhírű koloratúrszoprán énekesnő.

A sikeres koncertre a kisoldali templom megtelt érdeklődőkkel.

Szarka Tamás korábban azt nyilatkozta, hogy a Missa Missio miséjén keresztül szeretné bemutatni a katolikus emberek és családok értékrendjét, valamint ezzel is hozzájárulni a keresztény kultúra népszerűsítéséhez.

A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust a csehországi katolikusok is érdeklődéssel követik. Dominik Duka bejelentette, hogy ő személyesen is részt vesz a NEK-en, és vele együtt számos cseh hívő is Budapestre látogat.

A Prágai Magyar Katolikus Plébánia is zarándoklatot szervezett a jövő hétre Budapestre, hogy az érdeklődők részt vehessenek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein, kiemelten a Ferenc pápa által celebrált zárómisén.

 

Forrás:sonline.hu